Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi lenne ha

Hmm.

Szakítván a hagyományaimmal (vagy mégse:-) ) elég hamar folytatom a nyilvános és magányos elmélkedésem.

Nem teljesen elveszett a helyzet, mert az 5. dimenzióból néha van aki hozzám szól. Mi az 5. dimenzió? Az internet. Puff.


Talán elmondhatom magamról, hogy már elég régóta próbálok találni valaki nőnemű lényt, társat, szerelmet, párt. Állítólag nem nézek ki rosszul blush(legalább is ezt mondják akik akár a valóságban, vagy neten láttak), talán valamennyire értelmesnek is mondhatom magam. Észrevettem, hogy ez utóbbi tulajdonság nem feltétlen jelent előnyt az esetek döntő részében. Áldott együgyűség! Boldogok a lelki szegények. Erre is létezik többféle magyarázat.

A 4. X-et elhagyván hiába érzem magam fiatalnak, nézek ki és élek fiatalosan, mégsem vagyok már huszonéves. vajon-.jpgJó-e vagy sem? Nem tudom. Mint mindennek a földi létben vannak előnyei és hátrányai. Ezen a változáson mindenki átmegy, akinek a sors megadja a lehetőséget. Ki így, ki úgy. 


No de. Mivel a "Mi lenne ha" a főcím, beszélek arról is. Szoktam gondolkodni ilyen kérdéseken is.angel Már megint nagyképű vagyok.surpriselaugh Így egyedül, de szerencsére távolról sem magányosan, van időm rá. Nem zavar senkiwink.

Érdekes a dologban, hogy nem tudtam még egyértelmű eredményre jutni. Élek ebben a világban, Magyarországon, jelenleg 2015-öt írunk emberi időszámítás szerint. Egy ilyen látszólag egyszerű és rövid kérdésre mégsincs egyszerű és rövid válasz. Ráadásul az esetek talán 100%-ában tulajdonképpen meddő dolog ezen gondolkodni. Ez most legyen mindegy. Tehát.

Mi lenne ha, vagy mi lett volna, ha csajként születek? Mi lenne.., ha most vagyok fiatal? Mi lenne..., ha nem ilyen kettős lélekkel születek? És így tovább. Van amire létezik értelmes válasz és gondolkodni se kell rajta, hisz a társadalmi és biológiai, evolúciós elméletek, tapasztalatok alapján "egyszerűbb" földi létet biztosítana. A másik rész amin lehet gondolkodni, csak nem érdemes. Nem vezet sehova. Fölösleges időtöltés.

Uram adj elég bátorságot, hogy meg tudjam változtatni, amit meg lehet. Adj elég türelmet, hogy elfogadjam, amit nem tudok megváltoztatni. És végül, de messze nem utolsóként, adj elég bölcsességet, hogy különbséget tudjak tenni a kettő között. Talán ez közhelynek számít. A fenti kérdések körében akkor is igaz.

Persze így megszületik a következő kérdés: Akkor minek egyáltalán gondolkodni rajtuk, hisz ez a második csoportba tartozik. Hmm. És akkor kiderül, hogy bölcs is vagyokblush, nem csak nagyképű.cheeky Amit érzek, hogy érzelmi kérdésekben a racionalitás sokszor korlátozó erőként hat. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne hasznos. Legalább is mivel remélhetőleg elmondhatom magamról, hogy racionálisan gondolkodom, én így tapasztalom. Az áldott, túlzottan optimista emberek szemében a racionalitás sokszor könnyen összetéveszthető a pesszimizmussal.

Megint elkanyarodtam. Ebből is látszik, hogy mennyi további kérdés és gondolat kapcsolódik ezekhez a rövid kérdésekhez és mennyi minden kavarog bennem hozzájuk kötve.

Vegyük akkor sorba. Ha csajként születek, akkor nyilván úgy élnék. Ehhez kapcsolódó másik kérdés, hogy akkor a kettős lelkem hogy jutna felszínre. A mai világban sokkal egyszerűbben. Ez biztos. Ma már a nőknek egyenjogúság van. (Most erről nem szeretnék ennél bővebben értekezni, mert erről is lehetne akár könyveket is írni. Jelen kontextusban értendő.)  Szóval, a nők ma már minden szakmában dolgoznak, minden ruhát hordhatnak. Senki nem csodálkozik ha egy nő "férfi" ruhában jelenik meg valahol, vagy olvasztárként dolgozik. Érdekes módon ez visszafelé nem így működik. Én pasiként elég furcsa megjegyzéseket kapnék, ha magassarkúban, szoknyában, blúzban, de persze csinosan és esztétikusan lépnék ki az utcára. Erre vonatkozó kutatásaim nincsenek, de szerintem több azon "női" szakmák száma is a hétköznapi életben, ahol egy pasi megjelenése csodabogárként hat. Az általam megélt reláció nehezebb helyzet elé állít. Jelen kérdés szempontjából teljesen mindegy, hogy most lennék fiatal, vagy ugyanennyi idős lennék nőként. A helyzetet a szexuális beállítottságom sem nehezíthetné nagyon azon túl, hogy a leszbikus beállítottság természetesen eleve korlátozza a választhatósági halmaz méretét.

Ha most lennék fiatal akkor megint csak könnyebb lenne sok szempontból az élet ebben a formában. Ne mondjak mást, csak az 5. dimenziót. Az internetet. Igen, lehet mondani, hogy ennek is van előnye és hátránya. Igaz. Tudni kell használni. Már ami rajtunk múlik. A sok lelki nyomoronc, csaló és szélhámos (egyszóval összefoglalva: hülye - bocsánatot kérek a szó eredeti értelmében vett hülyéktől) megjelenése és jelenléte borítékolható jelenség volt már az indulásnál. A személytelenség sajnos sok emberből csak a negatív tulajdonságokat hozza elő. No de. Mindig mindenki az adott korban a saját maga korának és szellemi, érzelmi színvonalának megfelelően éli meg a hétköznapjait, teszi a dolgát. Azt azért látom, hogy "normálisnak" lenni ma sem egyszerű. Se fiatalon, se idősebben. Talán ez a kizárólag személyes kapcsolatok világában másként volt. Könnyebb volt "normálisnak" lenni. Vagy inkább nehezebb volt nem annak lenni. Saját emlékeim szerint. A normális szót nem véletlenül idézőjelesen használtam. Nem csak bizonyos földi értékek szerint értem a normális szó jelentését e helyütt. Hagyjuk. Ez megint messzire vezetne.

Végre vége. A harmadik konkrétan megfogalmazott kérdésre is egyszerű a válasz. Mondja valaki, hogy nem vagyok grafomán. Pedig tényleg nem. Ha nem lenne kettős lényem, megint csak sokkal egyszerűbb lenne az életem. Ez is biztos. Punktum.

Zárógondolat. Tegnap (2015.05.30-án) volt szerencsém megismerkedni egy csinos, szép, értelmes és fiatal lánnyal. Leszbikus. Sajnos. Jujj. Nehogy félre értsd! Pusztán azért sajnos, mert gyarló emberként egyből magamra gondolok. Semmi esélyem nála. Többszörösen hátrányos helyzetű vagyok. Sebaj. Nagyon jó volt vele beszélgetni. Nem volt mód nagyon mélyreható és részletes eszmecserére, de mégis ez a pár mondat volt az este (éjszaka) fénypontja számomra. Történt mindez egy leszbi buliban. Ami elszomorító, hogy a leírt tulajdonságai ellenére neki sem könnyű társat találni. Igen, vannak igényei. Szomorú lenne, ha nem lenne így. Ezzel együtt is azt gondolnám, hogy egy hozzá hasonló csajnak ez nem jelent túl nagy kihívást. És mégis... Mozog a Föld. Mostanában Japánban és Indiában, na meg Nepálban. Ja nem. Ezeken a helyeken "csak" reng. Me-reng. Az biztos, hogy ha valóban lelke van a Földnek, akkor egyre inkább azt érezheti, hogy elege van a jelenlegi életéből. A felszínén élő "hangyák" egyre inkább felbosszantják.

Elég. Mára és egy darabig ennyi.

P.S.: Próbáltam egyértelműen fogalmazni. Mindig kételyek vannak bennem. Itt születtem. Itt élek. Mégis mindig olyan érzésem van, hogy képtelen vagyok a gondolataim teljes mértékű és pontos szavakba öntésére. Kétségbe ejt. Ez biztos nagy hiányosságom.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Rezgés

(Zsu, 2015.05.31 15:12)

Dehogy is!!! Nem az adóval, hanem a vevőkkel van a baj! Erre a rezgésre kevesen fogékonyak.
A racionális agyad tudja, hogy van fény a látható tartományonyon kívül is, van hang azon kívül is, amit a füleddel érzékelni tudsz... De azok nem, vagy csak közvetve hatnak Rád. Esetlen nem tudatosodik benned az érzékelésük, de diszkomfort érzetet kelt. Így van ez a belső világunkkal, az írásaiddal is. Akár milyen értéket sugároz, csak az fogja, aki számára az szintén érték. Akinek a "vevőkészüléke" hasonló rezgésre van hangolva.
Kicsit olyan ez, mint a világítótorony a hajósoknál, nem? Folyton adja a fényt, a jeleket, hátha egyszer valakinek pont arra lesz szüksége. Hát ezért biztatlak arra, hogy folytasd, nyílj meg, amennyire tudsz. Élj, tapasztalj, történjenek Veled a dolgok.
Nekünk, a honlapod lelkes olvasóinak mindezeket elmesélheted...
Barátod, Zsu

Re: Rezgés

(Andika, 2015.05.31 16:03)

Kedves Zsu!
Köszönöm kedves és nagyon értékes gondolataid. Mindannyian a magunk útját járjuk így vagy úgy és mindenkinek vannak jobb és könnyebb, illetve rosszabb és nehezebb napjai. Ez sok szempontból van így.
Hidd el hogy nagyon sokra értékelem a veled való kapcsolatom és sajnálom hogy mostanában nem tudtunk beszélni és találkozni, Remélem a közeli jövőben összejön a "randi" akár Andival, akár másként:-)!
Vigyázz magadra és ne hagyd magad!
Puszi